Megbízónk, egy mezőgazdasági szektorban tevékenykedő hazai vállalat gyártási részlegében munkaerő-problémákkal küzdött. A gyártási folyamatok egy részét (darabolás, válogatás, anyagmozgatás stb.) évek óta külsős vállalkozó társaságok látták el, megbízható munkaerő-állománnyal és viszonylag alacsony fluktuációval.
A cégvezetésben felmerült, hogy az adott társaságok felvásárlásával egységesen kezelhető, adott esetben az egyes részlegek között mozgatható nagyobb munkaerő állományhoz juthatnának, ez azonban több okból nem volt lehetséges.
Egyfelől a cégek más, számukra jelentősebb megrendelőkkel is kapcsolatban álltak, ezért nem voltak felvásárolhatóak, másrészt adójogi és munkajogi szempontból sem lett volna szerencsés ez a megoldás.
Megbízónknak kapóra jött azonban, hogy az érintett társaságok bejelentették, hogy a jövőben inkább más érdekeltségeikre szeretnének koncentrálni, és a munkaerő átszállását Megbízónk számára lehetővé teszik, ha a „munkáltatói jogutódlás” analógiájára vállalják az „előzmény-jogviszonyokból” fennálló kötelezettségek terheit.
Tekintettel arra, hogy az ügylet nem a Munka Törvénykönyve 36.§ alapján történő gazdasági egység átadásával történt, tehát a jogok nem a törvény erejénél fogva szálltak át, egy olyan konstrukciót kellett kidolgozni, amely kontraktuális alapon tudja kezelni az átszállást.
Feladatunk egy olyan megállapodás elkészítése volt, amelynél figyelni kellett arra is, hogy az ügylet ne minősüljön jogellenes munkaerő-közvetítésnek.
Ezt úgy tudtuk megoldani, hogy a két munkáltató közötti szerződés nem lett visszterhes, azaz az átvevő munkáltató díjazást nem fizetett az átadó munkáltatónak.
A megoldás lényege az volt, hogy az átadó segíti és támogatja az új munkáltatónál való elhelyezkedést, „cserébe” az új munkáltató úgy állapodik meg a dolgozókkal (hiszen új jogviszonyok jöttek létre), hogy átvállalja az előzmény jogviszonyból származó kötelezettségeket.
Azok a munkavállalók, akik ezt elfogadták, a korábbi munkáltatókkal közös megegyezéssel szerződést bontottak, az új munkáltatóval pedig olyan munkaszerződést kötöttek, amely kvázi jogszerző időként ismerte el az előzmény jogviszonyokat, és az egyéb kötelezettségeket is kezelte.
Így Ügyfelünk toborzás nélkül gyakorlott munkaerőhöz jutott, a volt munkáltatónak nem keletkezett fizetési kötelezettsége (pld. felmondási időre járó bér), a munkavállalók pedig örültek, hogy előnyös feltételekkel tarthatták meg a munkájukat.
