Ügyfelünket alperesi pozícióban képviseltük egy személyiségi jogi perben, amelynek a tárgya véleménynyilvánítás körébe tartozó közlések megítélése volt. Az ügy egy cégtulajdonosok közötti elszámolási vitából bontakozott ki.
Ügyfelünk a kifogásolt közlésében – egy céges „chat-csoportban” - úgy fogalmazott, hogy a felperes „komoly összeget lopott” el a közös cégükből. Erre azt követően került sor, hogy az alperes és a felperes közös tulajdonú cégéből a felperes pénzösszegeket utalt át olyan cég számlájára, amelynek az alperes nem volt részese. Az ügyben egyéb polgári- és büntető eljárások is indultak.
Ugyanakkor a felperes állítása szerint Ügyfelünk a kifogásolt közlésével megsértette a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, valamint a bíróságtól az emberi méltósághoz fűződő joga megsértésének megállapítását is kérte.
A perben hangsúlyoztuk, hogy az ügy megoldásának a kulcsa a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos alapelvek között húzódik meg.
Álláspontunkkal a bíróság egyet értett és ítéletében kimondta, hogy az alperes a kifogásolt közlésekben csak véleményét fejtette ki, hiszen abban az esetben, ha a felek közösen „tulajdonolt” társaságából a felperes a saját társasága számára úgy utal jelentős összegeket, hogy arról az Ügyfelünk előzetesen nem járult hozzá, azt a szó hétköznapi értelmében lopásként lehet értékelni. Ilyen esetben a közlés még akkor sem tekinthető tényállításnak, ha a felperessel szemben az alapügyben egyébként büntetőeljárás van folyamatban.
A bíróság értékelése szerint Ügyfelünk kellő ténybeli alappal rendelkezett azon véleményének kinyilvánítására, hogy a felperes a közös cégből tudomása nélkül pénzt vett el, tehát a szó köznapi értelmében „lopott”.
