Munkavállaló Ügyfelünkkel szemben a munkáltató felperes a bíróságtól a munkaszerződés semmisségének megállapítását kérte, annak színleltségére hivatkozva.
Az egyébként gyakran előforduló élethelyzetben az Ügyfelünkkel (tehát az alperessel) a felperesi gazdasági társaság kötött munkaszerződést.
A szerződéskötés időpontjában a felperesi gazdasági társaság nevében az Ügyfelünk házastársa (férje) járt el, mint a munkáltatói jogok gyakorlására jogosult ügyvezető, egyben társtulajdonos.
Később a felperesi társaság tagjai közötti kapcsolat megromlott, a munkavállaló férjének ügyvezetői és tagi minősége megszűnt, de egyebekben már ezt megelőzően a munkaszerződést a felek közös megegyezéssel megszüntették.
A felperes gazdasági társaság új vezetése ezt követően a munkaszerződés vélt színleltsége okán kártérítés megfizetésére, valamint a munkabér visszafizetésére kérte Ügyfelünket.
Állításuk szerint a szerződés megkötésekor egyik félnek sem állt szándékában a ténylegesen munkavégzés, továbbá a felperes keresetében azt is előadta, hogy a munkaszerződés megkötését követően nem is történt érdemi munkavégzés.
A bíróság első fokon a felperes keresetének helyt adott, ítéletében többek között kifejtette, hogy az alperes képzettségéből és korábbi munkatapasztalataiból az ügyvezetői asszisztensi munkakör nem következik, az adott munkakörnek a felperesi társaságnál „előzménye” nem volt, tehát ilyen típusú munkakör létesítése a társaságnál nem volt szükségszerű, illetve a bíróság álláspontja szerint az elvégzett munka mennyisége sem érte el az érdemi munkavégzés szintjét.
A másodfokú bíróság álláspontunkat elfogadta, és az elsőfokú döntést megváltoztatta, a kereseti kérelmet elutasította. A másodfokú bíróság nem vizsgálta a munkaviszony tartalmára vonatkozó́ kérdéskört, mivel azok nem képezhetik alapját az érvénytelenségi oknak. A felperes nem tudta bizonyítani a feleknek azon motivációját, miszerint a munkaszerződés létrehozásakor a szándékuk nem irányult munkavégzésre. Az, hogy az alperes nem jelent meg a munkahelyén, nem végzett érdemi munkát, nincs szakértelme vagy tapasztalata az adott tevekénységhez, a semmisség körében nem értékelhető. A foglalkoztatás csekélyebb intenzitásából nem következik, hogy az alperesnek a tényleges munkavégzés ne állt volna szándékában a munkaszerződés aláírásakor.
Tekintettel arra, hogy a munkavállaló és a munkáltató képviseletében jogszerűen eljáró személy következetesen akként nyilatkozott, hogy munkaviszony létesítése volt a tényleges szándékuk, illetve a munkavállaló rendelkezésre állását a munkaviszony fennállása alatt semmi nem korlátozta, így a felek között létrejött szerződés érvénytelensége nem volt megállapítható.
Felperes nem fogadta el a másodfokú bíróság ítéletét és a Kúriához fordult. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, de eltérő indoklást fűzött hozzá. A Kúria álláspontja szerint a feleségét titkárnőként foglalkoztató férj - mint felperesi munkáltató korábbi ügyvezetője - feleségével színlelt szerződést kötött, mivel felesége érdemi munkatevékenységet nem fejtett ki. Sem a végzettsége, sem a teljes munkaidőben való home office foglalkoztatás, sem a munkavégzése által létrehozott „eredmény” nem utal érdemi munkavégzésre. Az alperes munkavállaló mégis pernyertes lett, mivel a Kúria álláspontja szerint ha a felettes nem követeli meg a beosztottól az érdemi munkavégzést, akkor a kifizetett munkabér nem követelhető vissza, hiszen nem a munkavállaló sértette meg a rendelkezésre állási kötelezettségét, hanem a munkáltató sértette meg a foglalkoztatási kötelezettségét. Az Mt. 179. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A felperes munkáltató „kára” azonban nem a munkabér felvételéből, hanem annak munkáltató általi kifizetéséből keletkezett, abból, hogy a felperes a munkaszerződés megkötése ellenére az Mt. 51. § (1) bekezdésében előírt foglalkoztatási kötelezettségének nem tett eleget. A kár tehát nem az alperes felróható magatartásával okozati összefüggésben keletkezett, így vele szemben a felperes kártérítési keresete megalapozatlan.
