Ügyfelünk ellen egy korábbi munkavállalója keresetet nyújtott be, melyben arra hivatkozott, hogy a munkáltató tévedésbe ejtette, illetve észrevételezte, hogy nem az arra jogosult szüntette meg munkaviszonyát.
Ekként kérte a bíróságtól, hogy állapítsa meg a munkaviszonya közös megegyezéssel történt megszüntetése jogellenességét és alkalmazza annak jogkövetkezményeit.
Ügyfelünk alperesként kérte perbeli képviseletének ellátását. Az ellenkérelmünk kidolgozása során feltártuk, hogy a munkáltató HR igazgatója közölte a korábbi munkavállalóval, hogy munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással tervezik megszüntetni arra tekintettel, hogy a munkavállaló a céges taxi-csekkeket magáncélra használta fel jogosulatlanul.
Bár az erre vonatkozó döntést a cég vezérigazgatója hozta meg, akadályoztatása miatt a közléssel a HR igazgatót bízta meg.
A korábbi munkavállaló a kötelezettségszegését nem vitatta, de a munkaviszony más módon történő megszüntetését kezdeményezte. A HR igazgató a közös megegyezéssel történő megszüntetés lehetőségéről és feltételeiről tájékoztatta a munkavállalót, majd telefonon értesítette a vezérigazgatót, aki hozzájárult a munkaviszony ilyen módon való megszüntetéséhez, és felhatalmazta a megállapodás aláírására a HR igazgatót, amelyre ezt követően sor került.
Az elsőfokú bíróság egyetértett jogi álláspontunkkal és nem találta bizonyítottnak a munkavállaló tévedésre való hivatkozását, és azt a kifogását sem fogadta el, hogy mivel a megállapodást nem a munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá, emiatt az érvénytelen. Kimondta, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója által meghozott döntésnek megfelelően a HR igazgató képviselőként járt el.
Meglepetésünkre a másodfokú bíróság jogellenesnek találta a munkaviszony megszüntetését. Bár egyetértett azzal, hogy Ügyfelünk nem tévesztette meg felperest a munkaviszony megszüntetésénél, és azzal is, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a döntésének közlését delegálta.
Álláspontja szerint azonban a közlés nem történt jogszerűen, mert az erre vonatkozó felhatalmazást nem foglalták írásba. A másodfokú döntéssel nem értettünk egyet, és Ügyfelünkkel a Kúriához fordultunk.
Az eljáró tanács egyetértett álláspontunkkal és megállapította, hogy a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó munkáltatói döntést a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy hozta meg, így jogsértés nem történt. A munkáltatói döntés ugyanis képviselő útján is közölhető. Minthogy az erre való felhatalmazás tényét a másodfokú bíróság is bizonyítottnak fogadta el, és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodást írásba foglalták, alaki okból a jogellenesség nem állapítható meg.
