Halálosan komoly

A német punkrock kedvelői biztosan ismerik a Die Toten Hosen zenekar legnagyobb slágerének egyik szöveg-részét:

„Neun kleine Jägermeister wollten gerne erben
Damit es was zu erben gab, musste einer sterben.”

Szabad fordításban: ha örökölni akarsz, akkor valakinek ahhoz meg kell halnia. Te is egészen biztosan voltál / leszel örökösi és örökhagyói pozícióban is. Ma ennek nem az érzelmi, hanem az anyagi, pontosabban jogi részével foglalkozunk.  A dal refrénje is arról szól, hogy a halál itt van közöttünk, és amikor valaki elmegy, a világ nem dőlhet össze.

Sok esetben a tapintat és a szégyenlősség az akadálya, hogy egy családban, vagy akár egy ismeretségi körben témaként felvetődjön egy idősödő vagy beteg ember vagyonának sorsa. Pedig célszerű lenne minderről még akkor egyeztetni, amikor az elhatalmasodó betegség még nem jut el abba a fázisba, hogy az ítélőképességet veszélyeztesse. A vagyon megosztásának kérdése minden embert foglalkoztat, még ha azt nem is illik a kultúránkban direktben bevallani vagy felvetni.

Előző – kapcsolódó – blogcikkünkben az öröklés-tervezéssel foglalkoztunk, a törvényes öröklést nem érintettük. Pedig a kibeszéletlenségek és a tervezés hiánya okán a legtöbbször halálesetet követően az örökhagyó vagyona a törvényes öröklés rendje szerint háramlik tovább.

Az elsődleges törvényes örökösök a gyermekek, egyenlő arányban. A helyettesítési elv szerint, ha egy gyermek kiesik, a helyébe az ő gyermekei lépnek, szintén egyenlő arányban. Ha gyermek nincs, akkor a törvényes örökös a túlélő házastárs. Ha van gyermek, akkor a túlélő házastárs egy gyermekrészt örököl, valamint holtig tartó haszonélvezeti jogot kap az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó felszerelési és berendezési tárgyakon. Ha az örökhagyónak leszármazója nincsen, de élnek a szülei, akkor a túlélő házastárs velük osztozik. Bizonyos esetekben a felmenők és az oldalrokonok is örökölnek.

Mindeddig, ha az örökhagyónak a törvényes rend szerinti örököse nem volt, a hagyaték az államra szállt. 2025-től azonban fontos változás, hogy ebben az esetben az örökös utolsó lakóhelye szerinti önkormányzat örökli az ingó- és ingatlanvagyont, amelyet az önkormányzat akár vissza is utasíthat, ha például az adósság meghaladja a vagyon értékét – ebben az esetben az állam örököl.

Az oldalági örökléssel, a halál esetére szóló ajándékozással, az osztályrabocsátással, az ági örökléssel és az özvegyi joggal itt most – elsődlegesen terjedelmi okok miatt - nem foglalkozunk.

Amennyiben valaki szeretne eltérni a törvényes öröklési rendtől, két alapvető lehetősége van: végrendelkezik vagy öröklési szerződést köt. Ez két különböző alapállás, a végrendeleti öröklés egyirányú, az örökösre érdemi kötelezettségeket nem tesz, míg az öröklési szerződés egy – legalább - kétoldalú jognyilatkozat, amely az örökösre kötelezettségeket helyez.

A végrendeletet – tekintve, hogy egyoldalú jognyilatkozat – az örökhagyó tetszőleges alkalommal módosíthatja, azaz az örökösnek nyugalmi pozíciót nem ad.  Az „örökös” sokszor a halálesetet követően szembesül azzal, hogy van egy „újabb” végrendelet. Ki ne hallott volna időseket, demens vagy éppen beteg embereket megkörnyékező szomszédokról, házi betegápolókról, vagy távoli rokonokról?

Utólag nem könnyű megtámadni ezeket a jogügyleteket, mert akinek ez érdekében van, annak kell bizonyítania, hogy az örökhagyó mentális teljesítőképessége nem volt azon a szinten, hogy – mint jogalany - jognyilatkozat-tételre alkalmas legyen.

Ráadásul a végrendelet létezése és tartalma titok marad az örökhagyó teljes élettartama alatt, még abban az esetben is, ha valamelyik végrendeleti nyilvántartásba bejegyzésre kerül. Otthoni őrzés esetén pedig számolni kell azzal, hogy esetleg a végrendelet az évek során elveszik, elkallódik, netán megrongálódik, megsemmisül.

Mind az örökhagyót, mind az örököst jobban védi – igaz jobban is köti – az öröklési szerződés.

Öröklési szerződésben az örökhagyó a vele szerződő felet a magának, illetve a szerződésben meghatározott harmadik személynek nyújtandó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében vagyona örökösévé nevezi. Az „ellenszolgáltatás” tartalma szabad megállapodás tárgya, ez lehet anyagi támogatás, látogatás, orvoshoz kísérés, háztartási segítség, bármi, ami az örökhagyó javát és érdekét szolgálja. A törvény az öröklési szerződés érvényességét szigorú alaki feltételekhez köti, ezért ügyvédi segítség nélkül nem ajánlatos belefogni az elkészítésébe.

Az öröklési szerződés tehát egy olyan szerződés, ami egyben végintézkedés is, azaz az örökhagyó (eltartott) tulajdonjoga csak annak halála esetén száll át a szerződéses örökösre (eltartóra). A szerződéses örökös javára e joga biztosítására – ingatlan vagyontárgyak esetén - az ingatlan-nyilvántartásba elidegenítési és terhelési tilalmat kell bejegyezni.

Az öröklési szerződés egy különleges jogintézmény abból a szempontból, hogy a „szolgáltatás / ellenszolgáltatás” aránya megjósolhatatlan, mivel az elsősorban az örökhagyó halálának időpontjától függ. Így a leendő örökösnek – amennyiben az illető nem családtag - egy olyan ember támogatására van kötelezettsége, akinek a halálához anyagi érdeke fűződik.

A családtagokról való gondoskodás - a legtöbb kultúrában, így a miénkben is - természetes része az életnek, így az öröklési szerződés ezen kötelezettséget formalizálja. Más társadalmakban, ahol az egyén függetlensége hangsúlyosabb, ez a jogintézmény inkább üzleti, azaz szolgáltatási jellegű.

A szerencse-faktoron túl egy várakozás is terheli az várományos örököst. A szerződés megkötésétől számított két éven belül megnyílt öröklés esetén ugyanis a kötelesrész alapjához hozzá kell számítani az öröklési szerződéssel elidegenített vagyon értékének a ténylegesen nyújtott támogatás értékével nem fedezett részét. Vagyis kellő ellenszolgáltatást nem nyújtó, rövid ideig fennálló támogatás esetén nem lehet megfosztani kötelesrészüktől az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóit. Két év eltelte után viszont a szerződéses örökös ezen „terhe” megszűnik.

Az élettársak – a házastársaktól eltérően – kötelesrészre nem jogosultak, azaz az örökhagyó élettársa a magyar jogban nem törvényes örökös, így az élettárs csak végintézkedés vagy öröklési szerződés alapján örökölhet. Aki élettársát kívánja hagyatékából részben vagy egészben juttatásban részesíteni, annak mindenképpen aktív tervezéssel kell tehát ezt megtennie.

Fontos részletszabály, hogy az öröklési szerződéssel örökölt lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon a túlélő házastársat holtig tartó haszonélvezeti jog illeti meg, ha ő azokat az örökhagyóval közösen használta. A szerződésben azonban ettől a szabálytól el lehet térni, tehát a túlélő házastárs öröklési szerződéssel nem csak a kötelesrészétől, hanem a haszonélvezeti jogától is megfosztható.

Hazánkban nem elterjedt, de a családi nyugalomra lehetőséget adó megoldás, ha a házastársak, mint örökhagyók az életközösség fennállása alatt egymással kötnek öröklési szerződést.

Az öröklés a családok életében az egyik legnagyobb vagyon-transzfer, tehát jelentősége túlbecsülhetetlen, mégis ehhez képest a legtöbb ember alulinformált, szégyenlős vagy éppen felületes a kérdéskörben. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, érdemes ezen a cikken túlmenően is informálódni a lehetőségekről.

Az öröklési szerződés nemcsak egy jogi eszköz, hanem a jövőről szóló felelős döntés megtestesítője is. Lehetőséget kínál arra, hogy kölcsönösen gondoskodjunk olyan személyekről, akik fontos szerepet játszanak vagy játszhatnak az életünkben. Ez akkor is igaz, ha törvényes örököst erősítünk meg adott minőségében és a vele szembeni elvárásainkért cserébe többet adnunk neki annál, mint amennyi járna, vagy éppen ellenkezőleg, külső személyt teszünk örökösünkké, egyben viszont gondozásunk terhét áttesszük rá, egyidejűleg levesszük közeli hozzátartozóinkról.

Az öröklési szerződés megkötése nemcsak a vagyoni kérdések rendezését szolgálja, hanem egyértelmű üzenetet is közvetít arról, hogy életünk döntései mögött ott áll a felelősség és a szándék, hogy tiszta, rendezett örökséget hagyjunk magunk után.