Öröklés-tervezés

Arra a sokakat foglalkoztató kérdésre, hogy ki fogja örökölni Mészáros Lőrinc vagyonát, természetesen nem tudunk válaszolni. A helyzet összetettségének fejtegetése és a vagyon várható sorsának elemzése tanulmánykötetet igényelne.

A nagyobb vagyonok körüli tolongás az emberiséggel egyidős jelenség, amely helyzeteket a különböző korok és kultúrák mind igyekeztek a magunk módján kezelni, volt, hogy szabályok betartatásával, volt, hogy fegyverekkel. Ezek államok vagy uralkodócsaládok közti megnyilvánulásai az örökösödési háborúk voltak.

A magánember családi háborúja a per. A világ leghosszabb ideig tartó örökösödési pere a Warren kontra Warren ügy volt az Egyesült Államokban, amely több mint 70 évig zajlott. Az elhúzódó pereskedés miatt a vagyon szinte teljes egésze az ügyvédi és bírósági költségekre ment el, és a családtagok közötti viszonyok generációkon átívelően romlottak meg.

Dhirubhai Ambani, India leggazdagabb embereinek egyike 2002-ben váratlanul elhunyt, végrendelet nélkül. A testvérek közötti családi vita és pereskedés végül a vállalatbirodalma teljes felosztásához vezetett, amely során Mukesh Ambani – Ázsia jelenlegi leggazdagabb embere - a petrolkémiai és olajipari üzletágakat, míg testvére a telekommunikációs és energetikai szektorokat kapta meg. Innen még hosszú idő és ádáz harc következett, mire Mukesh – a tehetségesebb fivér – testvérét teljesen ki tudta szorítani az örökségéből.

Egy jóérzésű, vagyonos ember biztosan nem az „utánam az özönvíz” ars poeticával gondol a halálát követő időszakra. Ilyen helyzetek egészen egyszerűen azért teremtődnek, mert az emberek általában korábban halnak meg, mint ahogyan azt elképzelik, ezért nem marad idő végakaratuk kinyilvánítására, utat nyitva ezzel az általuk évtizedekig épített család széteséséhez.

Ha elmúltál ötven éves, van érdemleges vagyonod, és felelősen gondolkodsz, kezdj hozzá ahhoz a folyamathoz, amit úgy hívnak: öröklés-tervezés.

Az öröklés-tervezés (angolul: estate planning) egy folyamat, amelynek célja az egyén vagyonának, ingó és ingatlan javai, pénzügyi eszközei, valamint egyéb értékei megfelelő kezelése, elosztása és jogi védelme az illető halála esetére. Az öröklés-tervezés nemcsak a végrendelet vagy az öröklési szerződés elkészítéséről szól, hanem számos jogi, pénzügyi és adózási szempont figyelembevételével történő előkészületet jelent. A fő célja azt biztosítani, hogy a vagyon a kívánt örökösökhöz vagy kedvezményezettekhez kerüljön, a másodlagos célja pedig minimalizálni az örökösödési illetéket, adókat és egyéb költségeket.

Az öröklés-tervezés általában az örökösök bevonásával történik. Az örökhagyó maga dönt arról, hogy az örökösöket milyen mértékben vonja be a folyamatba. Ez az örökhagyó személyes preferenciáitól, a család dinamikájától és a vagyon bonyolultságától függ. A bevonás jó esetben garantálhatja azt, hogy a végakarat a leendő örökösök által megértésre és elfogadásra kerüljön, és ne képezhesse kétség vagy vita tárgyát.

Fontos, hogy végül a vagyon ne kerüljön sem illetéktelen kezekbe, sem „out of the blue” hitelezőkhöz, illetve peres eljárások sora sem erodálja a vagyon mértékét. Ezért érdemes a leendő örökösök elképzeléseit a végső döntés előtt az örökhagyónak meghallgatnia. Különösen üzleti utódlás esetén van ennek döntő jelentősége. Ha az örökhagyó bizonytalan abban, hogy bevonja-e az örökösöket, mediátor vagy ügyvéd segítségét kérheti. Ez lehetővé teszi számára, hogy a helyzet ismertetését követően egy érzelmileg nem involválódott hozzáértő személy véleményének figyelembevételével készítsen tervet, miközben minimalizálja a közvetlen konfliktusok esélyét.

Az öröklés-tervezés további lépései helyzet-függőek. Nem mindegy, hogy csak magánvagyonból áll a leendő hagyaték vagy társasági üzletrészekről, áttételes tulajdonokról, esetleg ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonokról is beszélhetünk. Fontos meghatározni, hogy a törvényes öröklés elosztási rendjéhez képest a végakarati öröklés összességében valóban kedvezőbb-e szeretteink várható jövőjére tekintettel. Majdnem minden családban vannak üzleti vénájú és gazdaságilag kevésbé aktív családtagok, betegek, vagy éppen valamilyen fogyatékkal élők. Sok esetben - a látszat ellenére - a „túlélők” mindegyikének hosszú távú érdekét szolgálja az „egyenlőség” elvének a felülírása.

Egy oldtimer autó a műszaki érdeklődésű örökösnek sokkal többet jelenthet valódi értékénél, vagy a balatoni telek, ahol valamelyik örökös gyermekkorát töltötte, számára szintén előszereteti értékkel rendelkezhet. Ugyanakkor a szeretett telket hiába örökli meg egy olyan hozzátartozó, aki nem számít egyenes áginak, és mellette kisegzisztencia, mert a lakóingatlannak nem számító terület 18%-os öröklési illetékének a megfizetése számára vélhetőleg éppen a telek elvesztésével fog járni.

Az is előfordulhat, hogy valamely - örökhagyó számára fontos - személynek nem jut felosztható vagyoni elem. Erre lehet megoldás, hogy ő akkor egy magasabb összegű életbiztosítás kedvezményezettje lesz. Amennyiben az életbiztosítást kifejezetten haláleseti eseményre kötötték, és a kedvezményezett a biztosított halála miatt jut hozzá a biztosítási összeghez, az összeg mentes az SZJA és az örökösödési illeték alól.

Fontos döntés, hogy a vagyonfelosztás teljes egészében a halálesetet követően történjék meg, vagy az öröklés megnyílása csak egy folyamat „záróeseménye” legyen. Az öröklés-tervezés tehát nem csupán a halál utáni, hanem kifejezetten a halál előtti időszakra is vonatkozhat.

Sokan szeretnék megerősíteni a családi kapcsolatokat azzal, hogy még életükben adnak valamit szeretteiknek. Ez lehet anyagi támogatás, de akár emléktárgyak vagy különleges értékek átadása is. Megint mások azt szeretnék látni, hogy a vagyonuk hasznosul, amíg még élnek. Például segíteni akarnak gyermekeiknek lakásvásárlásban, vállalkozásindításban vagy más célokban. Van, akikben egy olyan motiváció indítja el az „osztogatást”, amelyről családon belül ritkán beszélünk: nem szeretnék, hogy a vagyon megkaparintásának lehetősége okán az örökösök legbelül, titkon, az ő halálukat várják. Tudok olyanról, aki emiatt már jóval a halála előtt az egész vagyonát felosztotta, de olyan ügyféllel is találkoztam, aki azt mondta: „Nem osztok „nagy lapokat” a végórám előtt, mert azzal a családi befolyásom elveszítem, és ritkábban jönnek majd látogatni.” Ebből is látszik, hogy az eltérő személyiség-típusok és az eltérő élettapasztalatok mennyire más megközelítésre tudják juttatni az embereket.

Azzal, hogy teljes vagy jelentős vagyont halálunk előtt nem juttatunk, még bizonyos vagyon-elemeket érdemes lehet átadni. Az ilyen adományok esetében az örökhagyónak azonban egyértelműen nyilatkoznia kell arról, hogy az adott ajándék hogyan viszonyul az örökséghez (pl. beszámít-e abba vagy sem). Ha ez nem történik meg, a polgárjog szabályai és a joggyakorlat alapján kell megítélni a helyzetet.

Arra is módunk van, hogy halálunk esetén ne örökös státuszú személynek tegyünk juttatást. Ezt a magyar jog dologi hagyománynak nevezi. A hagyományos az örökségből nem részesül teljes jogú örökösként, hanem csak a konkrét, neki juttatott dologra vagy jogra szerez jogosultságot. Például: „Halálom esetére úgy rendelkezem, hogy 10 millió forint készpénzt kapjon vagyonomból unokám, Varga Nara.”, vagy éppen „Rendelkezem, hogy a zebegényi nyaralómra vonatkozó használati jogot testvérem, Varga Gábor kapja.”

A vagyonból más „külső” célra is vonhatunk el. Igazán nagy hagyaték esetén társadalmi elvárás és gyakorlat a javak egy részének jótékony célhoz való rendelése.  Ez lett például a sikeres vállalkozó, Demján Sándor vagyona egy részének a sorsa is, az más kérdés, hogy a többi része sokáig per alatt állt a volt üzlettárs és az örökösök vitájából adódóan.

A komplex tervezés nem mellékes része kell legyen, hogy az életvégi és az orvosi beavatkozásokkal kapcsolatos döntéseink tudatunk beszűkülését követően kinek a kezében legyenek. A Terri Schiavo-ügy óta tudjuk, hogy a jogi rendezetlenségek oda vezethetnek, hogy 15 évig gyomorszondával és gépekre kötve várhatjuk hozzátartozóink sorsunkkal kapcsolatos – peres eljárásokat követő - megegyezését.

A végső - de talán legfontosabb - kérdés, hogy juttatásainkat leendő örököseink számára, vagy közülük egyvalaki számára kötjük-e bizonyos feltételekhez, azaz a jogosulti pozíción túlmenően kötelezetti szerepet is szánunk-e neki(k). Ennek elsődlegesen az adhat alapot, hogy mi az önmagunkkal kapcsolatos elképzelésünk egészségügyi állapotunk tartós romlása és/vagy romló életszínvonalunk esetére.

Ezen a ponton fog ugyanis eldőlni, hogy végakaratunk végrendeleti, vagy szerződéses formában kerüljön-e megjelenítésre.

Erről, azaz a végrendelet és az öröklési szerződés különbözőségéről fog szólni blogunk következő cikke.

Az öröklés-tervezés lehetőséget ad arra, hogy életünk értékeit ne csak tárgyakban, hanem a békés együttműködés példájában is továbbadjuk. Gondoljunk arra, hogy a legnagyobb örökség, amit hátrahagyhatunk, azok nem dolgok, hanem viselkedési minták, szeretet,  tisztelet és a jól megalapozott döntések.