Mindig tudd, hol a határ!

Nemrégiben a Mura bal partján kerékpároztam a terepbringámmal. Ránéztem a telefonomra, amely szerint éppen Horvátországban tartózkodtam. Elsőre az applikáció megakadásaként értékeltem az információt, de aztán belenagyítottam a térképbe, és láttam, hogy akaratomon kívül tényleg átkeltem a magyar-horvát határon. Ez elsőre elképzelhetetlennek tűnt, mivel a Mura és a Dráva határfolyók, én pedig a magyar oldalon tekertem egy lekaszált lucernáson át. Már csak azt kellett lecsekkolnom, a telefonom által a térképre rajzolt határvonalak valósak-e. Azok voltak.

A felmerülő kérdés tehát az, hogy a megállapított országhatár miért tér el a folyó középvonalától? Illetve ebből adódóan azok a mini területek, amelyek a magyar vagy a horvát oldalon ily módon létrejöttek, kinek a kezelésében állnak, illetve a gyakorlat szintjén mit lehet velük kezdeni?

Az államhatárok folyóknál gyakran nem a vízfolyás aktuális középvonalát követik. Az országhatárokat általában régi nemzetközi szerződések vagy kétoldalú megállapodások rögzítik, nem automatikusan a természetes vízrajzi viszonyok. A Mura és a Dráva meanderező, vándorló folyók, vagyis a medrük folyamatosan változik, különösen áradások vagy szabályozások után. Ha a határ vonalát egy adott időpontban rögzítették, és a folyó később máshol kezdett folyni, a régi határvonal attól még megmarad.

A folyók menti határok két fő típusát különbözteti meg a nemzetközi jog. Az egyik a Thalweg-elv, ez a határ a hajózható főág legmélyebb pontját követi. A másik a Középvonal-elv, ez a határ a folyó geometriai középvonalát követi. Azonban ezek csak irányelvek, nem automatikusan alkalmazott szabályok, a konkrét határvonal mindig nemzetközi egyezmény kérdése.

A magyar-horvát határ nem automatikusan követi a Mura és a Dráva medrét, hanem statikus koordináta-alapú. Ezért, ha a Mura magyar partján természetes módon új föld keletkezik (hordalékból), amit a statikus államhatár kettévág, akkor az új terület „átvágott” része jogilag Horvátországhoz fog tartozni, még akkor is, ha fizikailag (csónak nélkül) csak a magyar oldalról lesz elérhető.

Adja magát a kérdés, hogy jogszerű-e ezekre a területi darabkákra „csak úgy” belépni? 

A schengeni térség külső határain (pl. Magyarország–Szerbia) mindig csak kijelölt határátkelőhelyen, nyitvatartási időben, érvényes útiokmánnyal lehet átlépni.

A határon való jogosulatlan átlépés államhatár megsértésének minősül, még akkor is, ha nincs fizikai akadály vagy kerítés, sőt akkor is, ha az adott terület földrajzilag Magyarország oldalán van, de jogilag a másik államhoz tartozik.

A határszakasz azonban nemrégiben belső határrá vált. Horvátország 2023 január elsejétől a schengeni övezet tagja. Ez azt jelenti, hogy a belső határokat bárhol, bármikor, ellenőrzés nélkül át lehet lépni, tehát nem csak az autópályán vagy közúti átkelőn, hanem akár egy mezőn vagy erdei ösvényen is átmehetünk a szomszédos ország területére.

Honnan tudhatjuk, hogy hol a határ?

Természetesen a térképről. De honnan „tudja” a térkép? A magyar–horvát határ a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) és annak későbbi megerősítései alapján alakult ki. A II. világháborút követően a határt a párizsi békeszerződés (1947) pontosította, és rögzítette. Jugoszlávia felbomlásával (1991) Horvátország önálló állammá vált, és örökölte a korábbi jugoszláv–magyar határvonalat.

Az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény értelmében az államhatár vonalát a nemzetközi szerződések határozzák meg, a pontos kijelölést pedig az ún. határokmányok tartalmazzák. A magyar–horvát államhatár vonalát és határokmányait a magyar jog külön jogszabályi csomagban kezeli. A 2009. évi XII. törvény mellékletei kimondottan felsorolják a Magyarország és a Horvát Köztársaság közötti államhatár határokmányait. Ennek alapja egy megállapodás volt, amely Pulában, 2000. március 31. napján keletkezett. Ez nem egy új határmegállapítás, csupán a meglévő határokmányok kiegészítése.

Ezeknek a határokmányoknak a nagy részét megtaláljátok a Magyar Közlöny 2009. évi 40. számának mellékletei között. Nem csak jogászként és „földrajzosként”, pusztán kíváncsiságból böngészve is érdekes élmény a trianoni békeszerződés mellékletei, illetve az azokból következő kiegészítések között szörfölgetni. Ajánlom unalmas vasárnap délutánokra Forma-1 helyett.

Csak, hogy tudjátok, hol a határ.