A magyar vállalkozások számára az uniós vagy állami támogatások olyanok, mint a rovaroknak a csordogáló méz: a legtöbben jót lakmároznak, de néhányuknak ez az utolsó vacsorájuk.
Ha megfigyeltétek, a magyar állam bírságolási hajlandósága a csúcsra van járatva: a közigazgatási szervek ceruzája talán még sosem volt ilyen vastag. Ugyanez a költségvetési lyukak befoltozására irányuló szemlélet jellemzi a pályázati és támogatási szervezeteket is, a pénzek szabálytalan felhasználására hivatkozva előszeretettel próbálják meg a már felhasznált (!) pénzeket a nyertes pályázókkal visszafizettetni.
Pontosan ezt történt egy ügyfelünkkel is, aki magán-egészségügyi szolgáltatást nyújtó társaságként a GINOP PLUSZ pályázaton elnyert forrásból orvosdiagnosztikai eszközöket vásárolt.
A támogató okirat szerint a társaság 95 M Ft feltételesen vissza nem térítendő támogatásra vált jogosulttá. A támogatás teljes összegét a felperesi ügyfelünk előlegként lehívhatta.
A pályázat elszámolásakor az eljáró Miniszterelnökség szabálytalansági eljárást indított, melyet "szabálytalanság történt" megállapítással zárt le. A záróelszámolás elutasításának okaként megjelölte, hogy a képzési szolgáltatás vállalása miatt benyújtott képzési számlák nem feleltek meg a pályázati felhívásban foglaltaknak, mivel a kritériumoknak nem megfelelő képzési szolgáltatást vett ügyfelünk igénybe. Megállapította a Miniszterelnökség azt is, hogy a képzőhely engedélyének a hiánya miatt nem elszámolható költségelem a képzés költségelem, ezért a pályázatot újra pontozta, amely pontszám így már nem érte el a támogatásban részesüléshez szükséges legalacsonyabb pontszámot és ezáltal a projekt támogathatóságát visszavonták. Ennek következtében a támogatási szerződéstől is elálltak és felszólították ügyfelünket a pénz visszafizetésére. Tájékoztatták arról is, ha nem fizet, akkor a pénzt adók módjára, inkasszóval fogják behajtani.
Elhatároztuk azt, hogy ezt – manapság divatos fordulattal élve- NEM HAGYJUK, és pert indítunk az elállási nyilatkozat érvénytelenségének megállapítását kérve. A tét ügyfelünk, mint szolgáltató cég életben maradása volt, az eszközökre költött pénzt még ha kívánta volna sem tudta volna visszafizetni. Ha pedig eladja áron alul az azóta már amortizálódott eszközöket, akkor pedig a szolgáltatását nem tudta volna nyújtani, tehát ez esetben is bedőlt volna a társaság.
Először azt kellett felmérnünk, közigazgatási vagy magánjogi természetű az ügyünk, magyarul kit kell perelnünk? Az ellenfél ugyanis a támogató szervezet volt, gyakorlatilag a magyar állam képviseletében eljáró szerv.
A joggyakorlat szerencsére már ismerte ezt az anomáliát. A Kúria több döntésében is kimondta: a támogatási szerződés jogi természetét tekintve polgári jogi szerződés, még akkor is, ha közpénz felhasználása valósul meg – azaz a támogató szerv ebben a szerepében inkább magánjogi, semmint közigazgatási jogi aktorként működik. A szabálytalansági eljárás, amely során a támogatói szervezet vizsgálja, hogy a kedvezményezett eleget tett-e a szerződésben és jogszabályokban előírt feltételeknek, vegyes jogintézmény: tartalmaz polgári és közjogi elemeket egyaránt. Ha szabálytalanságot állapítanak meg, a támogató szerződéses jogkövetkezményeket – például elállás vagy visszakövetelés – alkalmazhat. Mivel ezek polgári jogi jogkövetkezmények, a támogató polgári perben perelhető, mint magánjogi szereplő.
Az első kérdés tehát megoldódott, polgári bíróságra megyünk, de rögtön ott volt a második pallos: az adók módjára való behajtás közjogi aktus, tehát fogytán volt az időnk. Ezért – a jogalapot el nem ismerve – taktikai okokból részletfizetési megállapodást kötöttünk, halasztott fizetéssel. Ennek természetesen nem tettünk eleget, mivel a keresetlevelet éppen akkor tudtuk beadni, amikor az első részlet megfizetése esedékessé vált.
A keresetlevélben ideiglenes intézkedés elrendelése iránti kérelmet adtunk be a bíróságnak, melyben kértük a részletfizetési megállapodással érintett teljes összeg visszafizetési kötelezettségének felfüggesztését, arra tekintettel, hogy a felperesi ügyfelünk megőrizhesse működőképességét. A bíróság a kérelmünknek helyt adott. Ekkor éreztük először a per során, hogy fellélegezhetünk, és az ügy tartalmi részére koncentrálhatunk. Erőfeszítéseink eredményre vezettek, a bíróság helyt adott érveinknek, a pert megnyertük.
A bíróság ítéletében kimondta, hogy a felperes ügyfelünk valóban nem a pályázati felhívásban előírt jogosultsággal rendelkező intézménytől vett igénybe képzést (nem volt felnőttképzési engedélyük), ezért a szerződésszegés megállapítása önmagában megalapozott volt.
Ugyanakkor a bíróság azt is megállapította, hogy:
A bíróság mindezért az elállást jogellenesnek nyilvánította és az alperest 5.5 M Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Összefoglalásként elmondható tehát, hogy a bíróság szerint a felperes hibázott ugyan, de az alperes szankciója eltúlzott volt, és nem felelt meg az arányosság követelményének, ezért az elállási nyilatkozat jogellenes.
A helyzet megítélését súlyosbítja, hogy informálisan tudomásunkra jutott, hogy ezekre az eljárásokra azért került sor, mert a magyar állam nem megfelelően bonyolította le a pályázati felhívás szerinti eljárást, emiatt több forrás került kiosztásra, mint amennyi rendelkezésére áll. Ezt úgy próbálják orvosolni, hogy utólag egyoldalúan megemelik a kiválasztási pontszámot, amikor a támogatott szervezet már nincs abban a helyzetben, hogy erre érdemben reagáljon. Legyetek bátorak, pereljetek Ti is! Ha kell, segítünk.
szerző:
Dr. Varga M. Péter - LL.M.
irodavezető ügyvéd
munkajogi és adatvédelmi szakjogász
